AUDIOGUIDE
1. Szentháromság tér
Kedves Látogatónk! Szeretettel köszöntjük Magyarország egyik leghíresebb épülete, a budavári Nagyboldogasszony-főplébánia-templom, vagy ahogy mindenki ismeri, a Mátyás-templom előtt. Már ez az összetett, kettős elnevezés is sokat elárul arról, milyen kalandos, fordulatokkal teli története van ennek a közel nyolcszázéves alkotásnak. Lássuk először is, miről mesélnek maguk a nevek!
Béla királyunk a tatárjárás után új városokat alapított szerte az országban, az egyiket épp itt, ezen a jól védhető, Duna-parti sziklaormon. Az új helységet eleinte Pestújhegynek vagy Budaújlaknak hívták, később egyszerűen Budának vagy Budavárnak kezdték nevezni. Ezért hívjuk mind a mai napig budavárinak templomunkat.
Merthogy, mint minden városban, természetesen Budán is épültek templomok. A katolikus templomoknak pedig mindig van védőszentje. A miénket Jézus édesanyjának, Szűz Máriának a tiszteletére szentelték fel. Őt hívják régi magyar szóval Nagyboldogasszonynak.
A plébániatemplom kifejezés többek közt arra utal, hogy ezt a templomot nem szerzeteseknek vagy uralkodóknak építették saját használatra, hanem az itt élő nép számára. A középkorban még csak a budai német polgárok jártak ide misére, a magyaroknak külön templom épült néhány utcával odébb – ám idővel ezek a különbségek elmosódtak. A Mátyás-templom ma sem csak turistalátványosság: elsősorban a környék híveit szolgálja.
Ez tehát a budavári Nagyboldogasszony-főplébániatemplom nevének jelentése. Miért ismeri mégis mindenki Mátyás-templomként?
Az 1240-es években épült eredeti Mária-templom rengeteget változott az évszázadok alatt. Az egyik nagy átalakítás oka az lehetett, hogy 1384-ben, egy szentmise közben ledőlt a déli torony. Ekkor alaposan átépítették az egész templomot, melynek új tornya csak majdnem egy évszázaddal később, 1470-ben lett kész. Az akkori uralkodó, Mátyás király el is helyeztette rajta a címerét. A címerről kapta a nevét a Mátyás-torony, a toronyról pedig később maga a Mátyás-templom. Ma már ennek a címernek csak a másolatát látjuk az épületen, de az eredetit is hamarosan megtekinthetjük a belső térben.
A Mátyás-torony sokat megélt az évszázadok során. A török korban, mikor a templomot mecsetté alakították, minaret volt, ahonnan a müezzin énekelte az imára hívó szöveget. Volt idő, amikor a város toronyórájaként mutatta a pontos időt a budaiaknak, s mivel ez volt a Vár legmagasabb pontja, tűztoronyként is működött: egészen 1911-ig, éjjel-nappal tűzőrség ügyelte innen a polgárváros békéjét.
Persze egy templomtorony legfontosabb feladata, hogy otthont adjon a harangoknak. A Mátyás-templom tornyában hat harang lakik. Közülük a legöregebb a Szentháromság-harang, több mint háromszáz éves: 1723-ban öntötték Budán. A legnagyobb a Krisztus-harang, mely közel négy és fél tonnát nyom, az átmérője pedig két méter.
A toronyból gyönyörű kilátás nyílik Budapestre, amiről magunk is meggyőződhetünk, ha jegyet váltunk és felkapaszkodunk a 47 méter magasan található kilátószintre.
Míg a nagyobbik torony Mátyásra emlékezet, a kisebbik a templomot alapító IV. Béla korát idézi meg stílusában. Úgy is hívják: Béla-torony.
A két torony közt a középkori templomépítészet jellegzetes formáját, a rózsaablakot láthatjuk. Ezt évszázadokon keresztül fal rejtette el az utca emberei elől, csak a 19. század végi átépítés során találták meg a nyomait, s akkor rekonstruálták eredeti szépségében.
Mielőtt továbbindulnánk, érdemes közelebbről is szemügyre vennünk a főkapu díszítését. Bár a homlokzati faragványok többsége ma már nem eredeti, itt találunk néhány igen korai, 13. századi kőelemet is.
A bejárat felett Szűz Mária alakját látjuk a gyermek Jézussal. A fején a Szent Korona, és az alatta olvasható felirat emlékeztet arra, hogy ő nem csak a templomunk, de egész Magyarország védőszentje.
2. Déli oldal
Mátyás király életének számos fontos eseménye fűződik a templomhoz: itt tartotta például mindkét esküvőjét. 1463-ban Podjebrád Katalint vette feleségül, majd annak halála után, 1476-ban, Aragóniai Beatrixot. A hagyomány úgy tartja, hogy mindkét menyasszony a Duna felé eső, kisebbik kapun lépett be a szertartásra. Ezt mind a mai napig Menyasszony-kapunak hívják.
A mellette álló lépcsőtorony tetején pedig egy hollót vehetünk észre, csőrében aranygyűrűvel. Ez volt Mátyás családjának, a Hunyadiaknak a címerállata, amit a 19. század végén helyeztek oda a nagy király tiszteletére.
Alig több mint fél évszázaddal Mátyás halála után a török elfoglalta Budát. A Nagyboldogasszony-templomot ezután közel másfél évszázadon keresztül dzsámiként használták. A Vár visszafoglalása után a jezsuiták kapták meg, akik jobbról is, balról is egy-egy épületet tapasztottak hozzá. Az egyikben szeminárium, a másikban kollégium működött. Onnantól kezdve a Mátyás-templomot nem lehetett többé körbejárni.
Bár a jezsuiták rendjét később feloszlatták, a két templomnak támaszkodó szomszéd ház és a meglehetősen jellegtelenné vált főhomlokzat egészen a 19. század végéig megmaradt. Akkor viszont úgy döntöttek, hogy újjávarázsolják a nagymúltú épületet. Ennek pedig az egyik első lépése az volt, hogy kívül-belül eltávolítottak minden részt, amivel a középkor után egészítették ki a templomot.
A munka 1873-ban kezdődött meg Schulek Frigyes építész vezetésével, és hivatalosan 23 évvel később, a Millennium évében ért véget, amikor a templomot újra felszentelték. Valójában apróbb munkálatok még a 20. század elején is folytak rajta.
Bár felújításról beszélünk, ezekben az években szinte egy teljesen új épület született. Schulek újra egy minden elemében tökéletes, késő középkori, gótikus remekművet szeretett volna faragni a Mátyás-templomból. Voltak elemek, amiket megtalált a falkutatások során, ezeket korhűen rekonstruálta. Ahol nem volt mire támaszkodnia, ott a kreativitását és persze hatalmas tudását használta – ugyanis behatóan ismerte a gótikus építészet legapróbb részleteit is. Olyan szabadon szárnyalt a fantáziája, hogy készített terveket például szimmetrikusan kéttornyos Mátyás-templomra is!
Mai szemmel talán meghökkentőnek tűnhet, hogy Schulek így kezelt egy ennyire fontos, évszázados műemléket, de akkoriban még egész más szemlélet uralkodott az építészetben. Már az is nagy előrelépést jelentett a korábbi századok felfogásához képest, hogy nem egy újnak látszó épületet akartak létrehozni, hanem a régmúlt értékeit szerették volna megmutatni. Ez akkoriban nem volt egyedülálló jelenség Európában. Ebben az időben nyerte el végleges formáját a kölni dóm, ekkor öltöztették fel a firenzei dóm addig szinte csupasz főhomlokzatát, és ez idő tájt kapott látványos tornyokat Barcelona gótikus katedrálisa is. Schulek Frigyes művét méltán tartja nagyra az utókor, neki köszönhető, hogy a Mátyás-templom egyszerre kiemelkedő alkotása a magyar gótikának és az azt felélesztő neogótikának is.
A következő helyszínen ennek a stílusnak néhány elemét ismerhetjük meg.
3. Szent István-szobor
Ha valaki szeretné megismerni a gótikus építészetet, akkor a Mátyás-templomon annak szinte valamennyi elemét tanulmányozhatja. Az egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy minden csúcsos és a magasba tör. A másik, hogy egészen finoman faragott kődíszek borítják a homlokzatokat.
A középkor elején még kicsi, lőrésszerű nyílások voltak a templomokon, de amikor a Mátyás-templom megszületett, már hatalmas, csúcsíves ablakok engedték be a fényt a belső térbe. A kecsesebbé vált falfelületeket viszont erős támpillérekkel kellett megtámasztani, hogy biztosan álljanak. Ilyen támpilléreket látunk szinte minden ablak mellett, amelyek a Halászbástya felé eső szentélynél a legfeltűnőbbek.
A támpillérek tetején kis tornyocskák, úgy nevezett fiálék ülnek. Ezeket eredetileg azért építették, hogy még nehezebbé, és így még szilárdabbá tegyék a támpilléreket, de hamarosan maguk is díszítőelemmé váltak. Épp úgy, mint a fiálékből vízszintesen kiálló nyúlványok, a vízköpők. Ezek feladata az volt, hogy a tetőn összegyűlő eső ne a homlokzaton csorogjon végig, és ne áztassa fel a víz a falakat. A Mátyás-templomon már ezek is csak inkább dekorációként szolgálnak.
A gótikus építészetre különösen jellemző volt, hogy a vízköpőket állat vagy szörnyeteg alakúra formálták. Ilyeneket láthatunk például a nagy, Mátyás-torony felső részén az erkélyszint alatt és felett is. Vagy akár itt, az előttünk álló hollós lépcsőtornyon is.
Érdemes egy pillantást vetni a lépcsőtorony mögötti, fémből készült tornyocskára is. Ez az úgy nevezett huszártorony. A nevét onnan kapta, hogy nem a földön vagy szilárd kőfalon van az alapja, hanem úgy ül a nyeregtetőn, mint a huszár a nyeregben. Éppen ezért soha nem kőből, hanem valami könnyű anyagból készítették, hogy be ne szakítsa a tetőt. Volt, ahol fából, a Mátyás-templom esetében rézből.
Ám nem csak a huszártorony érdekes, de maga a tető is, amin ül!
Bár Schulek Frigyes minden elemében egy középkori megjelenésű templomot igyekezett létrehozni, ehhez néhol a kor legújabb technikai vívmányait is felhasználta. Jó barátja volt ugyanis Zsolnay Vilmos, a pécsi porcelángyár keramikus tulajdonosa, aki pont a templom újjáépítésének idején, az 1880-as évek végén fejlesztett ki egy új anyagot, a pirogránitot. Egy olyan különleges épületdíszítő kerámiát, amely ellenál hidegnek, melegnek, de még a légszennyezésnek és a savas esőnek is. Schulek bízott az új találmányban, így a Mátyás-templom lehetett az egyik első épület, ahol azt alkalmazták. Ebből készült a gyönyörű tarka tető és a főkapu Mária-szobra is.
Hamar kiderült, hogy a pirogránit valóban megbízható, kültéren is tartós anyag, így a következő évtizedekben számos magyarországi épületen használták fel az Országháztól az Iparművészeti Múzeumig.
A Zsolnay-gyár ma is üzemel. Olyannyira, hogy a tető felújításakor ők gyártották le a pótláshoz szükséges új elemeket. Sétánk során hamarosan közelről is szemügyre vehetjük ezeket a régi, tetőről leszedett cserepeket a kiállításunkon. Sőt, akár vásárolhatunk is belőlük, ezzel is támogatva a templom fenntartását.
Schulek Frigyes festői alkotást hozott létre, ehhez pedig nem csak a templomot, de annak környezetét is tökéletesre komponálta. A Mátyás-templom elkészülte után a mellette álló egyszerű, középkori Halászbástyát kétszintes kilátóterasszá alakította át neoromán stílusban. A munkálatokat 1905-ben fejezték be, 1906-ban pedig felállították rajta Szent István király lovasszobrát, Stróbl Alajos alkotását. Ennek a talapzatát szintén Schulek Frigyes tervezte, igazodva a környezet középkort idéző hangulatához.
A hagyomány úgy tartotta, hogy a Mátyás-templomot még első királyunk, Szent István alapította, amiről a talapzat hátsó domborművén meg is emlékeznek. A képen egy hosszú szakállú építész mutatja be az uralkodónak az épület makettjét. Stróbl Alajos a tervező alakját Schulek Frigyesről mintázta. De megörökítette magát is a faragványon: övé a szakállas fej, aki az ásót tartó barát válla fölött kukucskál.
A talapzaton ábrázolt szereplők többségét ugyanis kortársairól mintázta meg a szobrász. A legkarakteresebb közülük alighanem Liszt Ferenc alakja, aki a koronázási jelenet domborművén tartja a kettős keresztet. Erről azért is érdemes szót ejteni, mert nem csak Liszt Ferenc, de a koronázás is szorosan kapcsolódik a Mátyás-templomhoz.
A szobor úgy ábrázolja Szent Istvánt, hogy fején a Szent Koronát viseli, akárcsak Mária a főkapu domborművén. Ez a korona több szempontból különleges ereklye, amelyik különbözik az egyszerű uralkodói fejékektől.
Egyrészt mert csak egyetlen napon viselhette a király, mégpedig a koronázása napján. Azon kívül elzárva tartották a koronázási jelvényeket. Itt a Mátyás-templomban két uralkodót is ezzel koronáztak magyar királlyá: 1867-ben Ferenc Józsefet, 1916-ban pedig boldog IV. Károlyt.
De különleges ez a korona abból a szempontból is, hogy csak ezzel lehetett valakit magyar királlyá koronázni. Ha valaki másik koronával próbálkozott, azt nem fogadták el. Így járt Károly Róbert is 1309-ben, aki épp itt, a Mátyás-templomban próbálta megkoronáztatni magát, de hiába: mivel az nem a Szent Koronával történt, a szertartás érvénytelen volt. Csak egy évvel később válhatott igazi magyar királlyá, amikor már a megfelelő koronát tették a fejére.
Most pedig lépjünk be a templomba, ahol még számos Szent Korona-ábrázolással fogunk találkozni. A jegyünk érvényesítése után egy gyönyörű dombormű alatt haladunk át, ahogy belépünk a Mária-kapun. Most csak futólag tekinthetjük meg, de kifelé menet részletesebben is szemügyre vehetjük az alkotást.
4. Mátyás-címer
A templomba lépve egy régi ismerős fogad bennünket balra a falon: Mátyás címere. Eredetileg ezt helyeztette a király a toronyra, ennek köszönhetően hívjuk ma a templomot Mátyás-templomnak. A másolatát már láthattuk odakinn, ez pedig az eredeti, amelyet Schulek Frigyes új, védettebb helyen kívánt bemutatni a nagy átépítés után. Tulajdonképpen most is a Mátyás-tornyon van a dombormű, csak annak a belső oldalán.
A közepén egy holló látható – Mátyás családjának, a Hunyadiaknak a címerállata. Az egyik alsó mezőt három oroszlánfej, a másikat egy kétfarkú, ágaskodó oroszlán díszíti. Az előbbi Dalmáciát, az utóbbi Csehországot jelképezi. Felül a sávos és kettőskeresztes mezők az Árpád-házi királyokra utalnak: ezeket a szimbólumokat találjuk a mai magyar címerben is.
Felette a Szent Korona jelenik meg, azonban igencsak különbözik attól a formától, amit ismerünk. Nem csoda. Mivel azt csak a koronázás napján viselte a király, igen kevesen vehették szemügyre, hogy is néz ki pontosan. A legtöbb alkotó a fantáziájára és mások képeire támaszkodott, így egészen sokáig ehhez hasonló módon ábrázolták az ereklyét.
A korona feletti évszámfelirat is szokatlan lehet a mai embernek, elsőre talán el se tudjuk olvasni, hányban is fejezték be a Mátyás-torony építését. Az 1-est és a 0-át könnyen felismerjük. A hetes ugyan kicsit félrebillent, de nem sokat változott az évszázadok alatt, ám a négyes mintha a mai számjegy tükörképe lenne. Amikor 1470-ben átadták a tornyot, alig egy-két évtizede használták csak az arab számjegyeket Magyarországon.
A címert a Mátyás-torony stilizált ablaka keretezi. Felette a király arcképe, mellette pedig legendás zsoldoshadának, a fekete seregnek két vitéze látható. Ezeket Székely Bertalan festette. Ő és Lotz Károly voltak felelősek a templom kifestéséért, a templom legtöbb falképe az ő munkájuk és az üvegablakok egy jelentős részét is ők tervezték.
Mikor beléptünk a templomba, biztos feltűnt, hogy itt nincs egyetlen négyzetcentiméter „üres” felület sem – a falak minden apró részletét díszítőfestés borítja. Sajnos nem tudhatjuk, hogy volt kifestve a belső tér a középkorban; így azután, amikor az 1800-as évek végén újjávarázsolták az épületet, korabeli mintákkal igyekeztek díszíteni azt. Ebben segítségükre lehetett néhány feltárt faldekoráció, amit Nyugat-Európában használt középkori mintákkal, magyar népművészeti és keleti elemekkel, valamint a kor divatjának megfelelően, szecessziós formákkal egészítettek ki. Mátyás címere és a kapu felett például felfedezhetünk kelta forgómotívumokat épp úgy, mint indiai dísztőelemeket is. A címer alatt pedig Hunyadiak hollója jelenik meg stilizált formában.
A címeres fal alján egy kis kőmedence van a sarkon, csak úgy, mint a szemben levő oszlopon. Ezek szenteltvíztartók. Mikor mi katolikusok belépünk egy templomba, ujjunk hegyét belemártjuk a szentelt vízbe, keresztet vetünk és térdet hajtunk az oltár felé. Ha úgy érezzük, tegyünk mi is így, azután kerüljünk beljebb!
5. Hajó
Itt vagyunk a templom központi tengelyében, előttünk a szentély, mögöttünk a főkapu, amelyet kívülről már láttunk. Ez az úgy nevezett hajó, ahol a hívek vesznek részt a szentmisén. Jobbra és balra padsorok vannak, amit ma már természetesnek veszünk, pedig ez nem volt mindig így. A középkori templomokban ugyanis nem voltak padok a hajóban. A hívek álltak vagy térdeltek a misén, sőt időnként mozogtak vagy épp arra fordultak, amerre a liturgia megkívánta. Ebben nagy szerepe volt egykor a mellékoltároknak és kápolnáknak, amelyeket hamarosan közelebbről is szemügyre veszünk majd.
A mennyezetet tartó oszlopokon zászlókat vehetünk észre. Ezek a dekorációk az 1896-os Millenniumi ünnepségek dekorációi voltak, és a Magyar Királyság egyes tartományait szimbolizálják. A rendezvény után a zászlók templomba kerültek, s ma is itt őrzik őket. Amiket a templomtérben látunk, azok az eredeti példányok másolatai.
A Magyar Királyság egykori területei nem csak a zászlókon jelennek meg a templomban: ha megfordulunk, ott vannak a jelképeik az orgonakarzat alatti címerek között. Találunk ott azonban más címereket is, például Budapestét. A 19. század végi nagy átalakítás idején a Mátyás-templom kegyura a főváros volt, ami kissé leegyszerűsítve azt jelenti, hogy tulajdonképpen az ő tulajdonában volt maga az épület. Éppen ezért több helyen is találkozunk majd Budapest címerével a templomban.
Ha jobbra tekintünk, három nagy ablakot látunk, amelyeken keresztül – ha épp szerencsénk van, és süt a nap – a templomtérbe árad a fény. A középkori templomok hajóiban csak a déli oldalon voltak nagy díszes ablakok, az északin szinte soha.
A gyönyörű ólomüvegek az 1800-as évek végi nagy felújításra készültek el, és szerencsésen túlélték a második világháború pusztítását is. Budapest első bombázásakor ugyanis a légnyomás betörte a közeli városmajori templom ablakait. Mikor Kátay Béla, a Mátyás-templom plébánosa ezt megtudta, a színes üvegeket biztonságos helyre szállíttatta. Így bár a templomot több találat is érte később a harcok során, ma is az eredeti ablakokban gyönyörködhetünk.
Lássuk hát, mit is ábrázolnak!
Tulajdonképpen mindhárom egy-egy „képregény”, amit furcsa módon alulról felfelé, balról-jobbra kell olvasni. A középső Szűz Mária, a baloldali Szent Margit, a jobboldali pedig Szent Erzsébet életét mutatja be. Apró érdekesség, hogy mindkét magyar királylány a Nagyboldogasszony-templomot alapító IV. Béla király rokona volt: Erzsébet a testvére, Margit pedig a lánya.
Mindegyik történet első – vagyis bal alsó – képkockája azt ábrázolja, ahogy megszületik a szent, a legutolsó – vagyis a jobb felső –, pedig azt, ahogy megdicsőül: Szent Margit és Szűz Mária a mennybe emelkedik, Szent Erzsébetet pedig épp kiemelik a sírjából.
A tervezők ügyesen bántak a rendelkezésre álló hellyel: bár a Szent Margit életét bemutató ablak kisebb a többinél – ugyanis ott van alatta a Menyasszony-kapu –, mégis ugyanúgy 12 képből álló történetet mutat be, mint a nagyobbak.
Érdemes egy pillantást vetni az ólomüvegek alsó sávjára is. A Mária-ablakon a templom építésében résztvevő középkori uralkodók címerei sorakoznak: IV. Béláé, Nagy Lajosé, Zsigmondé és természetesen Mátyásé. Az Erzsébet-ablak alján pedig a 19. század végi újjáépítés szereplői jelennek meg: középen Ferenc József király és Erzsébet királyné, a két szélen Magyarország és Budapest címere látható.
A Mátyás-templom hajójában szinte minden falkép védőszentünket, Szűz Máriát ábrázolja. Ha visszapillantunk oda, ahol beléptünk a templomba, a kapu és a Mátyás-címer felett kör alakú képeket látunk, közöttük feliratokkal. Ehhez hasonló falfestmények vannak az orgonakarzat másik oldalán is. Ezek egy Mária-ima, a Rózsafűzér titkainak sorai, illetve képi ábrázolásai.
Ugyanígy egy Mária-ima szövegrészleteit olvashatjuk az ablakok közötti falszakaszokon, melyeket szintén falképek illusztrálnak. Ezek érdekessége, hogy a Szűzanya itt nem közvetlenül jelenik meg, hanem egy képen szereplő képként. Ráadásul egy valóban létező festményt ábrázolt Székely Bertalan: a híres máriapócsi kegyképet.
Az ablakokkal szembeni, vagyis az északi falon vannak a nagyobb, látványosabb képek. Ezek is Máriához kötődnek, de mint Magyarország védelmezőjét mutatják be őt. Balról jobbra haladva az elsőn Szent Istvánt, a másodikon Nagy Lajost segíti, de a mi szempontunkból a legérdekesebb a harmadik kép, az ugyanis egy Mátyás-templomhoz kapcsolódó legendát örökít meg. Mikor a törökök elfoglalták a Várat, minden embert ábrázoló szobrot és képet elpusztítottak. Ám a hagyomány úgy tartja, hogy egy Madonna-szobrot sikerült elfalazni előlük. Amikor másfél évszázaddal később a keresztény seregek megkezdték Buda visszafoglalását, az első ágyúlövések nyomán leomlott az álca. A Szűzanya megjelenő alakja pedig nagy riadalamat keltett a várvédőkben, akik nem is sokáig bírták tartani a várat.
Láthatjuk, hogy nemcsak ezen, hanem a másik két képen is mennyire hasonlóan, szoborszerűen festette meg Lotz Károly Szűz Mária alakját. Jegyezzük meg hogyan is néz ki ezeken a festményeken, még fogunk ezzel az ábrázolással találkozni!
6. Szentély
Előttünk van a templom legfontosabb része, a szentély. Itt zajlanak a szertartások. Minden templomépület, legyen az bármilyen szép vagy nagy, tulajdonképpen csak kiegészítése ennek a térnek. A Mátyás-templom sok száz éves szentélyén számos olyan részletet megfigyelhetünk mégmeg, amilyeneket a ma épült templomokén már hiába keresnénk.
Először is ez a szentély még kelet felé néz, ahogy minden középkori templomé. Bár a budai Várban ma már csak a Mátyás-templom az egyetlen működő katolikus templom, az összes többi romjain vagy maradványain megfigyelhetjük, hogy kivétel nélkül kelet, vagyis a Duna felé vannak tájolva.
A szentélyben egy gyönyörű neogótikus oltárt láthatunk, ez szintén a templom építészének, Schulek Frigyesnek a tervei szerint készült. Rajta templomunk védőszentjének, Szűz Máriának az alakja és életének egy-egy jelenete látható.
A Szűz Mária feje felett ismét feltűnik a Szent Korona, ezúttal egy teljesen élethű másolata. A hagyomány úgy tartja, hogy 1000-ben a pápa küldte a Szent Koronát Szent István királynak. Ennek emlékére 2000-ben zarándokok vitték el a korona másolatát az akkori pápához, Szent II. János Pálhoz, aki megáldotta azt. Miután a zarándokok visszaérkeztek Budapestre, a koronát a Mátyás-templom oltárára helyezték.
A szent pápa korábban maga is megfordult a Mátyás-templomban. Épp itt, az oltár mellett látható főpapi széken ülve beszélt az egybegyült kispapoknak és szerzeteseknek néhány évtizeddel ezelőtt. Ám nem ő volt az egyetlen pápa templomunkban: XII. Piusz még mint bíboros járt e falak között.
A szentélyben más székeket is találunk, amelyek szintén a középkori hagyományokat őrzik. A két távolabbi díszhelyről majd még szó esik, nézzük most csak a közelebbieket. Ezek az úgynevezett stallumok vagy kóruspadok, melyek a szentély két oldalán húzódnak. Ezek különböző rangú papok ülőhelyei voltak a szentmiséken. A felettük látható gyertyatartók eredeti Zsolnay kerámiák, akár csak a tetőt fedő cserepek. Bár ezeket is az 1800-as évek végén tervezték, olyan friss a megjelenésük, hogy akár kortárs darabok is lehetnének.
A szentélyt régi szokásokhoz híven egy alacsony kerítés, az áldoztatórács választotta el a hívek terétől. Ilyet ma már nem építenek az új templomokba, és a régiek többségét is elbontották. Nálunk ez szerencsére mint műemléki érték máig megmaradt.
Valamikor a papok az oltár felé, a hívekkel egy irányba nézve mutatták be az áldozatot. A huszadik század második felében azonban felélesztették az ókeresztény hagyományokat, és azóta a pap a nép felé fordulva misézik. Át is alakították a templomokat szerte a világon: eltűntek az áldoztatórácsok, a szentélyekben pedig úgy nevezett szembemiséző oltárt állítottak fel. Ez utóbbi olyan, mint egy asztal, a pap pedig mögötte állva, a hívek felé nézve mutatja be az áldozatot.
A Mátyás-templomban már 1964-ben felállítottak egy fából készült, ideiglenes szembemiséző oltárt, amely fél évszázadon keresztül szolgálta a híveket. 2013-ban, a templom nagy felújításának végén készült el a mészkőből faragott mai oltár, Deák Zoltán építész tervei szerint. Ez egyszerre friss, kortárs alkotás, ugyanakkor méltóságteljes megjelenésével illeszkedik a templom nyolcszázéves múltjához is. A lapját tartó központi pillér Jézust, 12 oszlopa pedig a 12 apostolt jelképezi. Belsejében magyar kötődésű szentek ereklyéi vannak az államalapítás korából: Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre, Szent Gellért és Szent Adalbert egy-egy csontdarabja.
Figyelemre méltók az új oltár két oldalán álló hatalmas bronz gyertyatartók is. Ha jobban megfigyeljük, nem is kettő van belőlük, hanem négy: a másik páros a főoltárt fogja közre. Ezek eredeti darabjai ma az isztambuli Hagia Szophiában vannak. Még Szulejmán szultán hurcoltatta el azokat Budáról, talán éppen a Nagyboldogasszony-templomból. 2006-ban állították fel másolataikat itt a szentélyben, Buda visszafoglalásának 320. évfordulója alkalmából.
Felnézve a mennyezetre, a gótikus építészet egy újabb jellemzőjét, a gyönyörű boltozatot látjuk a fejünk felett. Olyan, mintha a mellettünk álló oszlopok fatörzsek, a belőlük induló bordák pedig faágak lennének. Ha jobban szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy a kékre festett mennyezetrészek egy hatalmas keresztet rajzolnak a fejünk fölé. Schulek ezzel kívánta jelezni, hogy valamikor itt a boltozat magasabban volt, de már a középkor végén egy szintbe hozták a mennyezetet.
Pont ott, ahol az épület hosszanti és kereszttengelye metszi egymást, egy csodaszép csillár van felfüggesztve. Bár a Mátyás-templom szinte minden apró részletében és berendezésében őrzi azt az állapotot, ahogy azt az 1800-as évek végén Schulek Frigyes megálmodta, ezen a ponton egy kortárs iparművészeti alkotást láthatunk. Mivel az új szembemiséző oltárt is a templom középpontjában helyezték el, föléje új megvilágítás is került.
Felette a négy evangélista szimbólumait látjuk. Ők voltak azok, akik először írták le Jézus szavait és tetteit. Ezeket ma a Bibliában olvashatjuk. Az angyal Mátét, a bika vagy ökör Lukácsot, a sas Jánost, az oroszlán pedig Márkot jelképezi. Mindegyikük kezében könyv van, utalva a szentírásra. Ez a négy különös jel nagyon elterjedt a katolikus művészetben. Templomunkban több helyen is fogunk még találkozni velük, itt is van egy példa rá, egyből mellettünk.
De mielőtt levennénk a szemünk a mennyezetről, vigyük a tekintetünket kicsit odébb rajta, az orgonakarzat irányába. Keressük meg csillár után következő pontot, ahol a gótikus bordák metszik egymást. Egy kopott, de szép faragványt látunk ott, mely Máriát ábrázolja a Kisjézussal. Ezt Schulek Frigyes készíttette a középkori Mátyás-templom egyik zárókövének mintájára.
A zárókő az az elem, amelyet utoljára tesznek a helyére a boltívek építésekor, mégis az tartja meg az egész boltozatot, nélküle összedőlne az építmény. Nem véletlenül szoktak róla képletes értelemben is beszélni, akár Jézus szimbólumaként is.
Most pedig nézzük ezt a kis oszlopra épített erkélyt. Ez a szószék, mely valamikor a templomok elengedhetetlen része volt. Míg az áldozat bemutatása a szentélyben folyt, a prédikációt a hajóban mondták el a híveknek, hogy jobban hallják. Ehhez épültek a szószékek, ahonnan messzebbre hangzott a papok szava abban az időben, amikor még nem volt hangosítás a templomokban.
Mivel Isten igéjét, az evangéliumot hirdették innen, a szószék mellvédjén is gyakran ábrázolták a négy evangélistát. Felismerhetjük őket, hiszen mindegyikük lábánál ott van a szimbólum, amelyik már a mennyezetről ismerős lehet: az angyal, az oroszlán, az ökör vagy bika és a sas.
A gótikus szószékeken gyakran négy másik szent is megjelenik közöttük, az úgy nevezett négy egyházatya. Mivel nagyhírű tanítók és gondolkodók voltak, ők is illenek ahhoz a helyhez, ahonnan a népet tanította a pap. Alakjukhoz épp úgy egy-egy szimbólum tartozik, mint az evangélistákéhoz: Jeromos lábánál (akárcsak Márk mellett) oroszlán fekszik, Ágoston mellett egy tengert kanalazó kisgyermeket látunk, Szent Ambrust méhkassal ábrázolják, Nagy Szent Gergely pápát pedig galambbal.
A szószékkel átellenben, a Menyasszony-kapu és a Szentély között találjuk a Szent Kereszt-kápolnát.
A kápolna tulajdonképpen egy kis templom, amelynek saját oltára és védőszentje van. Bár a kápolnák állhatnak magukban is, az olyan nagy és fontos templomokban, mint a Mátyás-templom több önálló kápolnát is találunk. Az egyik ilyen a Szent Kereszt.
Érdemes megfigyelni az építészeti kialakítását. Az egyik oldalon ülőfülkék vannak benne, melyek talán még középkori emlékeket őriznek. A másik oldalon viszont már csak a szimmetria kedvéért alakította ki azokat Schulek frigyes, hiszen az altemplomba vezető lépcső miatt nem lehet rájuk ülni.
Miközben visszasétálunk az orgonakarzat alá, a főkapuhoz, vessünk egy pillantást a neogótikus gyóntatószékekre is. Ezek a szép asztalosmunkák szintén Schulek Frigyes tervei szerint készültek. Külső kilincsük kígyót formáz, ezt nyomja le a gyónni készülő, bűnös ember, amikor belép. A belső kilincs már angyalszárnyformájú, ezt már a távozó, bűneitől megtisztult ember fogja meg.
7. Előtér
Ha megállunk az orgonakarzat alatt, a főkapu belső oldalán jól megfigyelhetjük, miben is különbözik egymástól a középkori és az újkori ember gondolkodása. Vagyis, hogy miben is más a gótika és a neogótika. A középkori templomok organikusan fejlődtek az évszázadok alatt, újabb és újabb részletek, kiegészítések tapadtak az épülethez, a végeredmény pedig szabálytalanul szép, helyenként aszimmetrikus lett, ami az akkori híveket egyáltalán nem zavarta. A 19. század végi ember azonban már a szimmetriát, a szabályosságot, a tökéletességet kereste, azt találta szépnek.
Lássuk, hogy az 1800-as évek végén zajlott nagy felújítás során milyen módszereket alkalmaztak a középkori szabálytalanságok eltüntetésére! Itt van máris a főkapu, mely nem a templom tengelyébe esik, de még a fölötte látható boltívhez képest sincs középen. Ezt Székely Bertalan vizuálisan két angyallal egyenlítette ki. Érdemes megfigyelni, hogy mindkettejük szárnyából ugyanannyi látszik, de egyiké a szövegszalag előtt van, a másiké mögötte.
Ha visszalépünk egyet és megnézzük a Mária-kaput, amin át beléptünk a templomba, szintén azt látjuk, hogy az ikerajtók nem középen helyezkednek el. Schulek ezt az aszimmetrikus lépcsővel ellensúlyozta.
Ennél is látványosabb, szimmetriára törekvő építészeti megoldást találunk a főkapu melletti körablak kialakításánál. Mivel az eredeti, kisméretű nyílás szintén nem középre esett, egy új, nagyméretű körablakot vágtak a belső oldalon. A kettőt pedig egyre nagyobb környílások sorával kötötte össze. végeredmény olyan meglepő, hogy akár egy huszadik századi, vagy kortárs épület ablaka is lehetne.
A különös alkotást a falfestmény teszi még izgalmasabbá. Az ólomüveg ugyanis Isten bárányát ábrázolja, akinek lábai alól négy forrás fakad. A falkép pedig folytatja a motívumot: a források vize díszítőfestésként „folyik” végig az ablakkeretek során.
A körablak melletti festmény, a Béla-torony aljában egy történelmi eseménynek állít emléket. 1456-ban, Mátyás király édesapjának, Hunyadi Jánosnak a vezetésével sikerült megvédeni Nádorfehérvárat a török túlerővel szemben. A hagyomány úgy tartja, hogy ennek emlékére rendelte el a pápa a déli harangszót a keresztény világban. Valójában a török elleni, imára buzdító bullát már néhány héttel a győzelem előtt kiadták, de az utókor összekapcsolta a két eseményt.
Ezt láthatjuk Lotz Károly festményén is, mely három képen örökíti meg az eseményeket. Baloldalon magát a küzdelmet láthatjuk, a keresztény seregek élén Kapisztrán Szent Jánossal, felül a pápai döntést, jobbra pedig annak kihirdetését.
Templomunk szinte minden falfestménye a Szűzanyát ábrázolja, aki még ebben a történelmi kompozícióban is megjelenik. Mégpedig a jobboldali kép hátterében, a térdet hajtó Hunyadi János mögött látható lobogón.
A főkapu környéke a Mátyás-templom legősibb része. Kinn már láthattunk pár 1200-as évekből származó faragott kőelemet a bejárat mellett, itt benn egy még szebb emléket találunk ebből a korból. A főkapu és a körablak között egy különleges oszlopfőre lehetünk figyelmesek: két szerzetes egy könyvre, alighanem a Bibliára mutat. Ez nem csak a Mátyás-templom, de egész Budapest legöregebb, máig eredeti helyén látható gótikus szobra.
A legtöbb kőfaragvány annyira megsérült az évszázadok során, hogy azokat a 19. század végi nagy átépítés idején múzeumba vitték, és a helyükre másolatok kerültek. Ezt az alkotást azonban viszonylag hamar elfalazták valamelyik korábbi átalakítás alkalmával, így békében vészelte át az évszázadokat, míg végül az 1800-as évek végén megtalálták és restaurálták.
Schulek felismerve, hogy itt egy igen régi épületrészről van szó, a Béla-torony díszítését is az 1200-as évek stílusához igazította – amint azt a sétánk elején láthattuk. De benn is ezt az irányzatot követte: a keresztelőmedence sem a gótikus, hanem az annál régebbi, román stílust követi.
Elhelyezkedése nem véletlen. Egyrészt a körablak tengelyébe van állítva: olyan, mintha az Isten báránya lábainál fakadó vizek táplálnák a kutat. Másrészt középkori hagyományokhoz híven a főbejárat mellé került. Ennek az az oka, hogy régen kereszteletlen ember nem léphetett be a templomba, s ez még az újszülöttekre is érvényes volt. Ezért is építettek régen külön keresztelőkápolnákat a templomok mellé. Később a szabály enyhült, és az előtérben már helyet kaphatott a keresztelőmedence.
A főkaputól balra, szemben a Déli harangszó festménnyel, a Köpenyes Madonna képe alatt nyílik a Loretói kápolna bejárata. Mielőtt azonban belépnénk oda, vessünk egy pillantást a bejáratától balra látható pillérekre. A szenteltvíztartó felett, a faragott levelek közül fejek kandikálnak ki. Ezek szintén eredeti helyükön megőrzött, középkori faragványok, de vagy kétszáz évvel fiatalabbak a könyvre mutató szerzetesek domborművénél. A Mátyás-tornyot, mint azt a bejárat melletti címeren olvashattuk, 1470-ben adták át. Nagyjából ebben az időben készülhettek ezek a faragványok is.
A hagyomány úgy tartja a pillérfőkön Hunyadi Jánost és két fiát, Lászlót és Mátyást örökítették meg. Ez azonban nem valószínű. Egy olyan büszke uralkodó, mint Mátyás aligha jelenítette volna meg magát és családját egy ennyire eldugott helyen.
8. Loretói kápolna
Van egy szép középkori legenda, mely szerint mikor a keresztesek kivonultak a Szentföldről, Szűz Mária házát angyalok röpítették előbb a Magyar Királysághoz tartozó Dalmáciába, majd onnan Itáliába. A hihetetlen történetnek valós alapja van: a csöpp épületet ugyanis az Angeli család szállíttatta el, akiknek a neve magyarul angyalt jelent. A házikó ma az olaszországi Loretóban áll és egy bazilika épült föléje. Mintájára később számos kápolnát emeltek Közép-Európában, bennük a híres fekete kegyszobor, a loretói Madonna másolatával. Így történt ez a Mátyás-templomban is, ahol a nagytorony aljában egy loretói kápolnát alakítottak ki több mint háromszáz évvel ezelőtt, még a jezsuiták idejében.
A kápolna minden eleme Szűzanyához és a nevezetes házhoz kapcsolódik. A falakon több formában is megjelennek a stilizált M betűk, Mária nevének szimbólumai. Közöttük egy gyümölcs és egy virág formáit fedezhetjük fel. A gránátalma rengeteg magvával a Szűzanya erényeit és végtelen irgalmát szimbolizálja, a tövis nélküli rózsa pedig azt, hogy mentes az eredendő bűntől. A bejárat feletti festményen magát a híres házat láthatjuk, ahogy angyalok röptetik a tenger felett, rajta Szűz Máriával és a kis Jézussal.
Stilizált formában ugyanez jelenik meg az oltár csúcsán is. Az oltárképek a Szűzanya életének egy-egy jelenetét ábrázolják, középen pedig a híres loretói Madonna 18. században készült másolata látható. Különlegessége, hogy az eredeti, középkori alkotás 1921-ben egy tűzvészben elégett, így a Mátyás-templomban látható loretói kegyszobor öregebb, mint az, ami ma Loretóban látható.
Az oltár alján egy kendő ábrázolását láthatjuk, rajta egy arcképpel. Mikor Jézus a keresztet cipelte, egy Veronika nevű nő lépett hozzá és letörölte arcáról a véres verejtéket. A kendőn pedig csodálatos módon ott maradt a Megváltó arcmása. Érdekes módon a Mátyás-templom több kápolnájának oltárán is találkozunk majd Veronika kendőjével.
A bejárattal szemben egy ablakfülkében áll egy igen szép, régi Madonna. A hagyomány úgy tartotta, hogy ez volt az a szobor, melyet a várat elfoglaló törökök elől elfalaztak, majd aztán Buda visszavívásakor egy ágyúgolyó nyomán ismét láthatóvá vált – a várvédők legnagyobb rémületére. Ezzel a történettel már találkoztunk a templomhajó egyik falképén is, de további történeteket is megőrzött róla a szájhagyomány. Az egyik szerint II. Ulászló állíttatta, amiért egy ellene szőtt merényletből megmenekült. A másik szerint egy pásztorfiú faragta ki, miután álmában megjelent neki a Boldogasszony. A harmadik szerint a jezsuiták idejében, amikor még a hajóban állt, egyszer meghajtotta fejét a miséző szerzetes felé.
Bárhogy is történt, az biztos, hogy ez a szobor már jóval a török hódoltság után készült, valamikor az 1700-as évek elején, szóval, ha meg is esetek ezek a különös dolgok, azok biztos egy másik szoborral történtek. Az alkotás érdekessége, hogy bár az egész mészkőből készült, a jogara fából van, és azt utólag illesztették a kezébe.
Mindenesetre templomhajó magyar történelmi képsorozatán már Szent Istvánnak, Nagy Lajosnak és a meglepődött törököknek is ilyen jogaros Madonna jelenik meg. Térjünk is vissza most ezekhez a festményekhez és nézzük meg az alattuk kiépített kápolnákat.
9. Szent Imre-kápolna
A Zichy-családnak már a 18. század óta temetkezési kápolnája volt a Mátyás-templomban, majd később az 1800-as évek végén zajló nagy átépítést is jelentős összeggel támogatták. Ezért őrzi az egyik kápolna az ő emléküket. A család címere – a koronából kinővő agancsok és közöttük a kereszt – feltűnik az oltáron épp úgy, mint a neogótikus padok háttámláján is. Az ülőhelyek felett Szent Ferenc életének jelenetei láthatók nem véletlenül: a család fejét abban az időben Ferencnek hívták.
A három nagy falkép közül a baloldalit érdemes alaposabban szemügyre venni, melyen a szent megkapja Krisztus sebeit. Ezt hagyományosan úgy szokták megmutatni, hogy a Megváltó keresztre feszítéskor szerzett sebeit vörös vonalak kötik össze a szerzetes testével. Azon kevés jelenet egyike, ahol Jézust nem emberi testben, hanem hatszárnyú szeráfként szokás ábrázolni.
A kápolna védőszentje Szent Imre, az ő szobra áll az oltár közepén. Mellette édesapja Szent István király, és nevelője, Szent Gellért püspök áll. A király koronája mai szemmel nézve nem a megszokott. Épp a Mátyás-templom újjáépítése idején terjedt el ugyanis az a nézet, hogy a Szent Koronát két részből állították össze. E szerint Szent István a felső, pántos, kereszttel dísztett részt, az úgy nevezett Latin koronát kapta a pápától, az alsót, az úgy nevezett Görög koronát később illesztették az ereklyéhez. Ennek megfelelően a templom legtöbb ábrázolásán ezzel a furcsa fejékkel láthatjuk Szent Istvánt a képeken és szobrokon.
Az oltár oldalsó részein, Imre életének jelenetei elevenednek meg. Érdekességük, hogy bár Schulek Frigyes az egész templomban igyekezett a történelmi, neogótikus stílust képviselni, itt kénytelen volt kivételt tenni. Ezek ugyanis a nagy romantikus művész, Zichy Mihály alkotásai. Ő akkoriban az orosz cár udvari festője volt, és onnan küldte haza akvarelljeit a Mátyás-templom számára. Az adományozó Zichy-család felajánlását pedig nem lehetett visszautasítani, akármilyen stílusúak is voltak. Így kerültek ezek a romantikus képek az úgynevezett oltárszárnyakra.
Merthogy itt egy valódi szárnyasoltárról van szó. Ez azt jelenti, hogy a két oldalsó része behajtható, akárcsak egy szekrény ajtajai. Így, ha az egyházi ünnepek úgy kívánják, egyes jelenetek eltakarhatók, mások pedig feltárhatók. Közelebbről nézve jól látható a három-három zsanér, amelyen a két szárny elfordul.
10. Szentháromság-kápolna
A következő kápolna belső terét nagyrészt egy díszes sírhely foglalja el: itt nyugszik III. Béla magyar király, és felesége, Anne de Châtillon, vagyis Antiókhiai Anna. Ez nem csak azért különleges, mert alig egy-két Árpád-házi uralkodónknak ismerjük a sírhelyét, de azért is, mert mint arról már többször szó esett, a budavári Nagyboldogasszony-templomot III. Béla unokája, IV. Béla építette. Vagyis, amikor az itt nyugvó király elhunyt, ez a templom még nem is létezett.
Hogy került hát mégis ide?
Az Árpád-házi királyok többségét Székesfehérváron temették el, ám sírjaikat később feldúlták, maradványaikat ma már nagyon nehéz beazonosítani. III Bélának és feleségének a nyughelye azonban szerencsére évszázadokon át érintetlen maradt. A szarkofágokat 1848-ban találták meg, a királyi pár maradványai pedig nem sokkal később a budavári Nagyboldogasszony-templomba kerültek.
A templom átépítésekor készült nekik méltó díszsírhely, mégpedig az akkori uralkodó, Ferenc József saját költségén. A sírkövet mészkőből faragták neoromán stílusban, vagyis igyekeztek az irányzatot követni, amely III. Béla idején volt divatban. A kor szokását követve megpróbálták minél élethűbben ábrázolni a királyi párt. Egyrészt minden tárgyat odafaragtak, amit a sírban megtaláltak velük – ezek eredetijét ma a Nemzeti Múzeum őrzi –, de még a méretük is megfelel a csontvázakénak. Az uralkodó 192, a felesége 150 centiméter magas volt, ahogy a szobraik is.
Felettük a Mennyei Jeruzsálemet szimbolizáló vár, a trónon ülő Krisztus, a 12 apostol, valamint a négy evangélista szimbólumai jelennek meg – akikkel már többször találkoztunk sétánk során.
Ferenc József e sír állításával is igyekezett bizonyítani, hogy ő is méltó és legitim utódja a régi magyar uralkodóknak. Ennek ékes bizonyítéka a két oldalsó emléktábla: a jobboldali családfán egészen Árpádig vezeti le származását a király.
A rangos sírhely mellett talán kisebb figyelmet kap, de ne feledkezzünk el a kápolna oltáráról sem, mely szintén különleges alkotás. A török kor után ugyanis nem maradt középkori berendezési tárgy a Mátyás-templomban. Ezért is fontos ez a szárnyasoltár, mely valamikor az 1400-as években, vagyis az épület gótikus fénykorának idején készült. A műtárgy eredetileg nem itt, hanem a felvidéki Felsőerdőfalva templomában szolgált, de az 1800-as évek végén, a nagy átépítés idején a megújuló budavári Nagyboldogasszony-templomnak ajándékozták. Ez az egyetlen tárgy, amely megmutat valamit abból, milyen is lehetett a templom belső tere Mátyás idejében.
A szárnyasoltár közepén a Szentháromság egy korabeli – ma már szokatlan – ábrázolásmódját láthatjuk. Érdemes megfigyelni, hogy a trónust már az akkoriban kibontakozó új irányzatnak megfelelően, perspektivikusan festette meg az ismeretlen művész. Az oltárszárnyakon fenn balra – a mindig csupasz arccal ábrázolt – Szent János apostolt, jobbra a szőrcsuhás Keresztelő Szent Jánost láthatjuk. Lenn Szent Péter egy kulcsot, Szent Pált pedig egy kardot tart a kezében.
11. Szent László-kápolna
Szent László királyunk tettei az egyik legkedveltebb freskótéma volt a középkori Magyarországon, talán ezért is döntöttek úgy a Mátyás-templom felújításakor, hogy a neki szentelt kápolnában is így mutatják be az életét. Az oldalfalon három életéből vett jelenet látható: fenn a csodálatos vízfakasztás, jobbra a váradi templom alapítása, balra a cserhalmi ütközet. Ez utóbbin a csata leghíresebb epizódját ábrázolta Lotz Károly. A legenda szerint ugyanis egy besenyő harcos elrabolt egy lányt és megpróbált vele elmenekülni az ütközet után, de a László király utolérte és párviadalban legyőzte.
Az oltár felett a halála utáni események láthatók. A hagyomány szerint Szent Lászlót eredetileg Székesfehérváron akarták eltemetni, ahogy a legtöbb Árpád-házi királyt, ám a testét szállító szekér magátol megindult Nagyvárad felé, ahol végső nyugalomra helyezték az uralkodót.
A második képen a szentté avatása látható. Mikor a király szarkofágját megnyitották, egyes részeit épségben találták, bár Lotz képen az egész teste érintetlen. Mellette áll III. Béla király – az ő sírjánál jártunk az imént. Az ő közbenjárására avatta ugyanis szentté Lászlót III. Celesztin pápa. A két király és az egyházfő arcképe jelenik meg a kompozíció felett.
Meglepő az utolsó kép is. Sokáig szokás volt ugyanis Szent László sírjához zarándokolni és ott esküt tenni. A hagyomány úgy tartja, hogy aki hamisan esküdött ott, az halállal lakolt.
Az Isten bárányával és a négy evangélista szimbólumaival díszített oltáron a híres, győri Szent László-mellszobor másolata látható. Az eredeti valójában egy ereklyetartó: abban őrzik a szent király koponyáját.
Mielőtt belépnénk a balkéz felől nyíló sekrestyébe, s azon keresztül a templom legnagyobb kápolnájába, vessünk egy pillantást a bejárat feletti szavakra. Ezek Ferenc József és Erzsébet királyné 1867-es koronázásának állítanak emléket. Jegyezzük meg e felirat helyét, nem véletlenül került éppen ide.
12. Szent István-kápolna
A Mátyás-templom koronázótemplom. Eddigi sétánk során is láthattuk, hogy védőszentünk, Szűz Mária mellett elsősorban az Árpád-házi szentek és magyar uralkodók alakjaival találkoztunk. Láthattuk III. Béla sírját, a templomot építő IV. Béla, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás címerét, Szent László és Szent Imre kápolnáját és a színes üvegablakokat, amelyek Szent Erzsébet és Szent Margit életét mutatták be. Az itt koronázott Ferenc Józsefre és Erzsébet királynéra is volt már számos utalás. Természetes hát, hogy a legfontosabb szent királyunkról, az államalapító Istvánról is méltó módon akartak megemlékezni.
Ez a kápolna eredetileg a Garai családnak épült, amit Schulek Frigyes pompás neogótikus alkotássá formált át. A belső tere azért ilyen grandiózus, mert az volt az elképzelés, hogy itt helyezik el az egyik legfontosabb magyar ereklyét: Szent István király épségben megmaradt kezét, a Szent Jobbot. Ez a terv azonban nem valósult meg. A Szent Jobbot sokáig a budai palota kápolnájában őrizték, jelenleg pedig a budapesti Szent István-bazilikában tekinthetjük meg. A látványos épületrész azonban elkészült, dekorációja pedig híven tükrözi, milyen funkciót is szántak neki eredetileg: a falfestményeken Szent István élete és halála utáni kultusza elevenedik meg.
Az ajtó felett azokat a képeket láthatjuk, amelyeket megszokhattunk Szent Istvánnal kapcsolatban, ezek fia tanítójaként, országépítőként és jó keresztényként mutatják be az uralkodót. Legfelül a talán leggyakrabban ábrázolt jelenetet látjuk, ahogy felajánlja Magyarországot a Nagyboldogasszonynak.
Az oldalfalon már kissé eltért Székely Bertalan a szokásos tematikától. Az alsó képek egyikén például – meglepő módon – Szent István nem mint bölcs uralkodó, hanem mint harcos jelenik meg. A többi jelenet a sírját ábrázolja: az egyiken angyalok énekelnek felette, a másikon egy hozzá kötődő csodálatos gyógyulásnak vagy feltámadásnak lehetünk tanúi, a harmadikon pedig kiemelik belőle az épen maradt Szent Jobbot. A szarkofág mellett álló glóriás király Szent László.
Az ólomüveg ablakok magyar vagy Magyarországhoz kötődő szenteket mutatnak be. Legtöbbjükkel már találkoztunk a templomhajóban és a kápolnákban, de vannak itt ritkábban szereplő személyek is, például a szerencsétlen sorsú királyunk, Boldog Salamon.
Érdekes, hogy az ablakok feliratai a magyar hagyományt, és nem a hivatalos egyházi címeket követik. Szent Margitot például csak 1943-ban, Szent Kingát csak 1999-ben avatták szentté, de a kápolna 19. század végén készült ablakain már mindkettejüknél ez a cím szerepel a nevük előtt.
A kápolnából kilépve egy kivételesen gazdagon díszített, hatszögű feljárót találunk magunk előtt, melyet gyönyörűen áttört, neogótikus korlát kísér. Az 1800-as évek végi nagy átépítés során úgy alakították át az épületet, hogy abban – mint koronázótemplomban – a királyi családnak állandó helye legyen. Ehhez pedig külön bejárat és külön lépcső is tartozott. Lássuk, hova is vezet!
13. Királyi oratórium
A lépcsőn felérve balra fordulunk és egy különös szobába jutunk, amelynek erkélye egyenesen a szentélybe nyílik. Ez az úgy nevezett királyi oratórium, ahonnan a királyi család követhette a szertartást. Ha építészeti párhuzamot keresünk, olyan ez, mint a régi színházakban és operákban a proszcéniumpáholy, ami közvetlenül a színpad mellett van.
Bár a 19. század végén a Mátyás-templomot kifejezetten koronázótemplommá építették át, végül csak egyetlen koronázást tartottak benne: boldog IV. Károlyét és Zita királynéét. Innen az oratóriumból az akkor négyéves trónörökös, Habsburg Ottó követhette végig a ceremóniát. Igaz, ő már nem lehetett király, viszont életének 98 évében, mint magyarul is kitűnően beszélő európai politikus sokat tett hazánkért.
A királyi oratóriumot kívülről is könnyen felismerhetjük, ha a templomból kilépve a Halászbástyán sétálunk. Ablakai között assisi Szent Ferenc és Szent Erzsébet szobra áll. Ők az építéskori uralkodópár, Ferenc József és Erzsébet királyné védőszentjei.
Az oratórium erkélyéről alaposabban is szemügyre vehetjük a templom szentélyét. A stallumok, vagyis a papok számára fenntartott kóruspadok mellett két díszes ülőhelyet is látunk. Mindkettőn címer mutatja, kinek a helyéről is van szó. A baloldalin koronát, agancsokat és keresztet látunk: ez a templom újjáépítését támogató Zichy-család címere, amellyel már a Szent Imre-kápolnában találkoztunk. A másik hely a kegyúré, vagyis a fővárosé. Ennek háttámláján Budapest címerét láthatjuk a Szent Koronával, a griffel és az oroszlánnal.
A szentély üvegablakai a templom, a város, az ország és az uralkodócsalád legfontosabb szentjeit ábrázolják, akik többségével már találkoztunk sétánk során. Vannak azonban, akiket máshol még nem láthattunk. Például ott van a velünk szemben álló déli falon Xavéri Szent Ferenc alakja, aki nem csak azért kötődik a Mátyás-templomhoz, mert jezsuita szerzetes volt, hanem mert ő Buda védőszentje. A Pannóniában született Szent Márton pedig egész Magyarországé.
A szentek alakjai alatt az ólomüvegablakokat adományozók címereit látjuk. Ha alaposabban megnézzük őket, akad köztük néhány igen érdekes. Rómer Flóris apátén például egy szívekkel körülvett, nagybetűs BÉKE felirat olvasható. De különös látványt nyújt Ebenhöch Ferenc címere is, amin egy mezőn guruló furcsa faszerkezet látható. A megoldást a tomaji apát neve rejti, az ugyanis magyarul ostromtornyot jelent.
14. Máltai kápolna
Már az oratóriumba lépve is feltűnhetett, hogy a királyi lépcsőház felső szintjén címerek borítják a falat, s ezek a következő helyiségben is folytatódnak. Ma is élő hagyomány ugyanis, hogy a magyar máltai lovagok pajzsait ide akasztják haláluk után. A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége 1928-ban alakult meg Habsburg József királyi herceg elnökletével, de már egy évvel korábban felszentelték az oratóriumon a Máltai kápolnát.
A terem falképe természetesen régebbi ennél, a nagy 19. század végi felújítás során készült el. Mai szemmel meglepő módon az akkor még javában uralkodó király van rajta élethűen megfestve. A Szűz Anya két oldalán Ferenc József és Erzsébet királyné térdel, mellettük az a két egyházi személy – Simor János és Ranolder János – látható, akik 1867-ben megkoronázták őket.
A kép szépen illik azon történelmi falképek sorába, amelyeket a templomhajóban láthattunk. Mária épp ugyanúgy van ábrázolva a festmény közepén, ahogy Szent István, Nagy Lajos vagy a leomló falból előtűnő Madonna esetében láthattuk. A képsor ezzel is utalni akar arra, hogy Ferenc József, István palástjával a vállán és a Szent Koronával a fején legitim és méltó utódja a magyar királyoknak.
Bár a képet a templom hívei, csak messziről és csak részben láthatták, a karzat mellvédjére írt felirat – melyet a sekrestye bejárata felett olvashattunk – egyértelműen hívja fel a figyelmet a tartalmára.
A kápolna oltárképe a 18. században készült. Hogy pontosan kié lehetett nem tudni, de mivel a Szentháromságot dicsőitő személyek között magyar szentek egy csoportját fedezhetjük fel a jobb alsó sarokban, joggal feltételezhetjük, hogy a festmény megrendelője is magyar volt.
A karzatnyílás nagyrészét egy orgonaszekrény foglalja el. Ide, a templom egyik legjobb akusztikájú pontjára már a nagy, 1800-as évek végi átépítéskor is terveztek egy hangszert, ám az csak majdnem egy évszázaddal később, 1984-ben készülhetett el. Ha mellőle kinézünk a bejárat irányába, a nagyorgonát is megcsodálhatjuk a másik karzaton. Ennek a házát még Schulek Frigyes tervezte, hogy szépen illeszkedjék a neogótikus belső térhez. Magát a hangszert benne azóta többször is cserélték és bővítették. Ha lefelé pillantunk, a földszinten szintén egy orgonabillentyűzetet – ahogy szakszerűen mondják, játszóasztalt – fedezhetünk fel a sekrestye bejárata mellett. Három különböző hangszernek tűnhetnek, de valójában egyről van szó, amelynek összes sípját (mind a 7771-et!) a nagy orgonakarzatról és a mobil játszóasztalról is meg lehet szólaltatni. A legkisebb síp egy centinél is kisebb és csak 6 dekát nyom. A legnagyobb 175 kilós és több mint tíz méter hosszú. Mivel másképp nem férne be a templomba, fel van tekerve. Úgy néz ki, mint egy játszótéri játék, hiszen egy kisgyerek könnyen belebújhatna. Ez az összetett hangszer Budapest legnagyobb, Magyarország második legnagyobb orgonája.
A Nagyboldogasszony-templom történetében mindig is kiemelten fontos szerepet játszott a zene: tudjuk, hogy már Mátyás királynak is volt állandó kórusa. Ferenc József koronázásakor itt mutatták be Liszt Ferenc Magyar koronázási miséjét, amit a szerző az orgonakarzatról hallgatott végig. 1936-ban Kodály Zoltán Budavári Te Deumjának is itt volt az ősbemutatója. A kórusmű a török kiűzésének 250. évfordulójára született.
A Mátyás-templom zenei élete ma is gazdag: rendszeres fellépői hazai és külföldi kórusok, orgonisták és kamarazenekarok.
A sétánkat a kápolna sor feletti Béla-termeken keresztül folytatjuk, ahol múzeumunk kiállításait tekinthetik meg. A karzat végén egy csigalépcsőn jutunk vissza a Béla-torony aljába.
15. Mária-kapu
Vegyünk most búcsút a pompás templomtértől és lépjünk ki a Mária-kapun, amelyen át megérkeztünk. Az előcsarnokba két szép falképet is készített Székely Bertalan, melyek gyönyörű, szimbolikus párost alkotnak. Az egyiken a bűnbe esett Ádámot és Évát űzik ki épp a Paradicsomból, a másikon Krisztus áll a pokol tornácán és kézen fogva vezeti a megváltott emberpárt az örök életre. Sajnos az eredeti képek a világháborúban elpusztultak, csak fekete-fehér fotók alapján lehetett rekonstruálni azokat. Ezért festették meg a restaurátorok szürkeárnyalatos technikával a másolatokat.
Ám ebben a helyiségben nem az 1800-as évek végén készült festmények jelentik a legnagyobb értéket, hanem maga a Mária-kapu, és annak névadó domborműve. Ez ugyanis a középkori magyar építészet és épületszobrászat egyik legfontosabb emléke.
Pedig mostoha sorsa volt: a gótikus kaput az évszázadok alatt elfalazták, majd később ajtót és ablakot vágtak rá. Amikor Schulek Frigyes a 19. század végén feltárta, a szobrok egy része már elpusztult, vagy igen rossz állapotba került. Ezért több alakot részben vagy egészben újrafaragtak. A második világháborúban ez az újraalkotott kompozíció is erősen megsérült, ezért a hatvanas években újra rekonstruálták – elsősorban az eredeti, középkori elemekre helyezve a hangsúlyt. A legutóbbi felújítás során a régi faragványokat másolatra cserélték, az egykori szobrok most az oldalsó tárlóban láthatók.
A kompozíció Mária mennybevételét ábrázolja, a mai ember számára talán szokatlan megközelítésben. A Szűzanya nem a halálos ágyán fekszik, hanem térdepelve imádkozik a 12 apostol körében. Égbe szállt lelke pedig kigyermek formájában jelenik meg Jézus Krisztus karján.
Gyönyörű kép. Mint ahogy gyönyörű az is, hogy egy 20. században helyreállított középkori alkotás és annak 19. századi kiegészítései, most 21. századi másolatukkal együtt láthatók. Ezzel a nyolc évszázados történetünket szimbolizáló szép alkotással búcsúzunk, reméljük hamarosan viszont láthatjuk a Mátyás-templomban!