Isten hozta
a Mátyás-templom audioguide weboldalán

Ha valaki szeretné megismerni a gótikus építészetet, akkor a Mátyás-templomon annak szinte valamennyi elemét tanulmányozhatja. Az egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy minden csúcsos és a magasba tör. A másik, hogy egészen finoman faragott kődíszek borítják a homlokzatokat.

A középkor elején még kicsi, lőrésszerű nyílások voltak a templomokon, de amikor a Mátyás-templom megszületett, már hatalmas, csúcsíves ablakok engedték be a fényt a belső térbe. A kecsesebbé vált falfelületeket viszont erős támpillérekkel kellett megtámasztani, hogy biztosan álljanak. Ilyen támpilléreket látunk szinte minden ablak mellett, amelyek a Halászbástya felé eső szentélynél a legfeltűnőbbek.

A támpillérek tetején kis tornyocskák, úgy nevezett fiálék ülnek. Ezeket eredetileg azért építették, hogy még nehezebbé, és így még szilárdabbá tegyék a támpilléreket, de hamarosan maguk is díszítőelemmé váltak. Épp úgy, mint a fiálékből vízszintesen kiálló nyúlványok, a vízköpők. Ezek feladata az volt, hogy a tetőn összegyűlő eső ne a homlokzaton csorogjon végig, és ne áztassa fel a víz a falakat. A Mátyás-templomon már ezek is csak inkább dekorációként szolgálnak.

A gótikus építészetre különösen jellemző volt, hogy a vízköpőket állat vagy szörnyeteg alakúra formálták. Ilyeneket láthatunk például a nagy, Mátyás-torony felső részén az erkélyszint alatt és felett is. Vagy akár itt, az előttünk álló hollós lépcsőtornyon is.

Érdemes egy pillantást vetni a lépcsőtorony mögötti, fémből készült tornyocskára is. Ez az úgy nevezett huszártorony. A nevét onnan kapta, hogy nem a földön vagy szilárd kőfalon van az alapja, hanem úgy ül a nyeregtetőn, mint a huszár a nyeregben. Éppen ezért soha nem kőből, hanem valami könnyű anyagból készítették, hogy be ne szakítsa a tetőt. Volt, ahol fából, a Mátyás-templom esetében rézből.

Ám nem csak a huszártorony érdekes, de maga a tető is, amin ül!

Bár Schulek Frigyes minden elemében egy középkori megjelenésű templomot igyekezett létrehozni, ehhez néhol a kor legújabb technikai vívmányait is felhasználta. Jó barátja volt ugyanis Zsolnay Vilmos, a pécsi porcelángyár keramikus tulajdonosa, aki pont a templom újjáépítésének idején, az 1880-as évek végén fejlesztett ki egy új anyagot, a pirogránitot. Egy olyan különleges épületdíszítő kerámiát, amely ellenál hidegnek, melegnek, de még a légszennyezésnek és a savas esőnek is. Schulek bízott az új találmányban, így a Mátyás-templom lehetett az egyik első épület, ahol azt alkalmazták. Ebből készült a gyönyörű tarka tető és a főkapu Mária-szobra is.

Hamar kiderült, hogy a pirogránit valóban megbízható, kültéren is tartós anyag, így a következő évtizedekben számos magyarországi épületen használták fel az Országháztól az Iparművészeti Múzeumig.

A Zsolnay-gyár ma is üzemel. Olyannyira, hogy a tető felújításakor ők gyártották le a pótláshoz szükséges új elemeket. Sétánk során hamarosan közelről is szemügyre vehetjük ezeket a régi, tetőről leszedett cserepeket a kiállításunkon. Sőt, akár vásárolhatunk is belőlük, ezzel is támogatva a templom fenntartását.

Schulek Frigyes festői alkotást hozott létre, ehhez pedig nem csak a templomot, de annak környezetét is tökéletesre komponálta. A Mátyás-templom elkészülte után a mellette álló egyszerű, középkori Halászbástyát kétszintes kilátóterasszá alakította át neoromán stílusban. A munkálatokat 1905-ben fejezték be, 1906-ban pedig felállították rajta Szent István király lovasszobrát, Stróbl Alajos alkotását. Ennek a talapzatát szintén Schulek Frigyes tervezte, igazodva a környezet középkort idéző hangulatához.

A hagyomány úgy tartotta, hogy a Mátyás-templomot még első királyunk, Szent István alapította, amiről a talapzat hátsó domborművén meg is emlékeznek. A képen egy hosszú szakállú építész mutatja be az uralkodónak az épület makettjét. Stróbl Alajos a tervező alakját Schulek Frigyesről mintázta. De megörökítette magát is a faragványon: övé a szakállas fej, aki az ásót tartó barát válla fölött kukucskál.

A talapzaton ábrázolt szereplők többségét ugyanis kortársairól mintázta meg a szobrász. A legkarakteresebb közülük alighanem Liszt Ferenc alakja, aki a koronázási jelenet domborművén tartja a kettős keresztet. Erről azért is érdemes szót ejteni, mert nem csak Liszt Ferenc, de a koronázás is szorosan kapcsolódik a Mátyás-templomhoz.

A szobor úgy ábrázolja Szent Istvánt, hogy fején a Szent Koronát viseli, akárcsak Mária a főkapu domborművén. Ez a korona több szempontból különleges ereklye, amelyik különbözik az egyszerű uralkodói fejékektől.

Egyrészt mert csak egyetlen napon viselhette a király, mégpedig a koronázása napján. Azon kívül elzárva tartották a koronázási jelvényeket. Itt a Mátyás-templomban két uralkodót is ezzel koronáztak magyar királlyá: 1867-ben Ferenc Józsefet, 1916-ban pedig boldog IV. Károlyt.

De különleges ez a korona abból a szempontból is, hogy csak ezzel lehetett valakit magyar királlyá koronázni. Ha valaki másik koronával próbálkozott, azt nem fogadták el. Így járt Károly Róbert is 1309-ben, aki épp itt, a Mátyás-templomban próbálta megkoronáztatni magát, de hiába: mivel az nem a Szent Koronával történt, a szertartás érvénytelen volt. Csak egy évvel később válhatott igazi magyar királlyá, amikor már a megfelelő koronát tették a fejére.

Most pedig lépjünk be a templomba, ahol még számos Szent Korona-ábrázolással fogunk találkozni. A jegyünk érvényesítése után egy gyönyörű dombormű alatt haladunk át, ahogy belépünk a Mária-kapun. Most csak futólag tekinthetjük meg, de kifelé menet részletesebben is szemügyre vehetjük az alkotást.